Kalandos utam volt reggel. A szokásos közlekedési útvonalat két ponton is megszakítottam -
egy festékboltban és egy pékségben is beszereztem egy-egy fontos tárgyat.
Mindkét bolt elsőrangú a maga módján: jó minőségű termékek megfelelően széles választékban, rögtön megtalálom, amire szükségem van, és a kiszolgálás is tök oké.
Ám ahogy mindig eljön, ma reggel is eljött a fizetés pillanata. Mindkét esetben... :) És mivel a Számlázz.hu-ban súlyos bankkártya-evangelistákkal vagyok körülvéve, egy ideje akkor is rákérdezek a lehetőségre, ha tudom, nem fizethetek kártyával - csak hogy bevigyek egy újabb impulzust, amelyek összessége végül a kártyás fizetés bevezetéséig segíti el a vállalkozót...
A festékbolt
Na, a festékboltban a nyakig festékes szakember a pénztárgép mögött már magától mondta is, most még nem lehet kártyával fizetni, de jövőre tervezi bevezetni:
"de csakis a vevők miatt...!" - tette hozzá sietve.
Ez nagyon kedves, gondoltam magamban, és vajon a festékeket minek tartja a boltjában, azt nem a vevők miatt, hanem a saját szórakoztatására? És a polcokat minek szerelte fel a festékek alá? Már nem volt jobb ötlete unalmában, csak összeütni néhány polcot? És ajtót minek szerelt a bolt bejáratába? Bolondozásból? Mindezt nem ugyanúgy a vevők miatt? Feltételezném, hogy ha már kereskedőnek állt, kénytelen a vevők "miatt" ténykedni - beszerezni számukra a terméket, elérhetővé tenni, és persze az ellenérték átadás-átvételének praktikus lehetőségét is biztosítani, mindkét fél kölcsönös megelégedésére.
A pékség
Ilyenformán morfondírozva folytattam utamat a megvásárolt piros festékkel a táskámban, és tértem be a pékségbe, ahol egyébként olyan isteni linzert adnak, hogy megőrülsz. Szokásomhoz híven rákérdeztem, hogy ugye hamarosan itt is lehet majd kártyával fizetni-e... Ám a kisasszonytól itt még meglepőbb választ kaptam:
"nem, mert a főnök utálja" - vallott az alkalmazott.
De mit? Utálja lehetővé tenni, hogy az általa eladni kívánt termékek ellenértéke beérkezzen hozzá? Utálja a saját hivatása, a kereskedés teljes 50%-át, amennyiben a kereskedelem egy azonos értékű csere - termék és megegyező értékű ellentételezés (=pénz) cseréje? Ilyen alapon adhatná ingyen is a linzert, hiszen utálja, ha fizetnek neki!
Semmi olyat nem kértem tőle, amit a két házzal odébb lévő másik boltban ne kaphatnék meg gond nélkül (fizethetek kártyával, ráadásul hasonló minőségű pékáruért), viszont egy mai vevő mai igényeit fogalmaztam meg neki, nem először, és nem is egyedüliként. A kényelmetlenség, amit a vásárlás mellé ad, egyáltalán nem bűvöl el, sőt, lehet, hogy a mosolygós linzerei se fognak már meggyőzni, hogy bemenjek hozzá.
A tanulság
Tudd, hogy ki az ügyfeled, és őt szolgáld ki tökéletesen. Ha bankkártyával szeretne fizetni, biztosíts neki lehetőséget erre. Hiszen ő a
vevő, és te abból élsz, hogy ő
vesz, méghozzá
akadálymentesítve.
Ha viszont olyat követelne tőled, aminek megteremtése az üzletmenetedre aránytalanul nagy terhet róna (például nem bankkártyával, hanem japán jenben szeretne fizetni), és ehhez még ragaszkodik is, tudd, hogy
ő nem az ügyfeled.Elképzelhető, hogy a fenti pék nem fogja éjjelente telesírni a párnáját, ha nem vásárolok nála többet, de ha 6 hónap múlva be kell zárnia a boltját - a bankkártyás fizetés hiánya, és
a hozzáállás miatt, ami a döntése mögött van -, akkor már bizony hogy telesírja majd.
Te ismered a vevődet?
Azt és csak azt adod neki, amire szüksége van?
Ha nem figyelsz a trendekre, és csapsz le rögtön minden "újdonságra", az még oké lehet. De ha nem figyelsz a valódi vevőid valódi igényeire, akkor hosszú távon valószínűleg nem jársz jól.
Ráadásul kiskereskedőként épp a személyes kapcsolat lehet a valódi előnyöd a multikkal szemben - mivel közvetlen lehetőséged van beszélni velük, hallgasd is meg a vásárlókat.
Hát saját számlakibocsátó fiókod van-e már?
Foglalkoztunk már vele mi is, és a héten számos más helyen is felbukkant, hiszen a NAV szerdán újabb tájékoztatást adott ki a témában - de a képen látható szurikáta az egyetlen, aki valódi választ ad a problémára: nyugodt bizalommal tekint a jövőbe (ahogy egyik közismertségnek örvendő testvérkéje is), HISZEN:
